Vonattal Váránasziba

Ez egy jó hosszú vonatút volt. A jegyet egy turistairodában vettem meg Rishikeshben, mivel ott nincsen vasútállomás. Szerencsére sikerült venniük jegyet, s meglepően egész olcsó volt. A vonat Hairdvarból indult, ami kb 40 kilométerre van Rishikeshtől, s az Indiaiak szemében az a város tényleg szent város, nem úgy, mint a nyugatiak által felkapott Rishikesh. Eljutni Hairdvarba is már egy nagy kaland volt, bár nagyon nem kényelmes kaland. Megszámoltam, 13-an préselődtünk be egy tuk tuk-ba, amelybe "kényelmesen" maximum hét ember tud beülni. Szó szerint egymás ölében ültünk. S nekem még volt egy nagy hátizsákom is... Azt hiszem ott nem volt őszinte az útitársak mosolya :) A vonaton a helyem egy alvó vagonba szólt. Ezt úgy kell elképzelni, mint itthon a nyílt terű vonatokat, csak az ülő részek felett még van két lehajtható rész éjszakára. A lenti galériába raktam fel néhány képet. Amúgy elég koszos fekvőhelyek voltak, még szerencse, hogy a repülőgépről hoztam magammal egy plédet, s magam alá tudtam teríteni. A vonaton nagyon büdös volt, s egész út alatt fel-le járkáltak az árusok. Szerencsére az utazási iroda még két másik embernek is foglalt helyet, így nem csak helyiekkel utaztunk együtt, valahogy jobban biztonságban éreztük magunkat így. Az egyik külföldi útitársam egy argentin lány volt, több hónapja volt már Indiában, jógát tanult. A másik egy lett művész, országában elég ismert, s már számtalan kiállítása volt külföldön is. Érdekes, jó fej útitársak voltak.

Váránaszi

Váránaszi tényleg elég koszos, sikátoros város. El lehet tévedni benne. Döbbenetes látvány a Gangesz partján a halottégetés. Nekem már megérkezésem estéjén, a szállásomat keresve, sikerült átgyalogolnom egy ilyen helyen a sötétben. Először csak az édeskés füstöt éreztem, s lassan tudatosult bennem hol is vagyok. Szent város, sok hindu oda megy meghalni és az elégetett hamvait a Gangeszbe szórják. Az ember ott hozzászokik a halálhoz, hogy mellette megy el egy-egy halotti menet, a máglyák látványához, a füsthöz. Én is hozzászoktam. Egyetlen egyszer zökkentem ki ebből, amikor egy férfit láttam kétségbeesve rohangálni és kiabálni a Gangesz partján, kezében egy pokróccal letakart élettelen gyermek teste volt. Nem tudom, talán csónakot kereshetett. Láthatólag a helyieket ez sem zökkentette ki az elfogadás művészetéből. Engem megérintett.

Sok a városban a hindu zarándok, lépten nyomon templomok, szentélyek. Itt még jobban érezni az Indiaiak amúgy is komoly vallásosságát. Engem is számtalanszor meditálásra, csendes imára késztetett a hely. Sokféle ember találkozik ott és sok a külföldi turista is. Itt folyamatosan leszólítják az embert, leginkább masszázst vagy drogot kínálnak a külföldieknek. Bár láttam halakat a Gangeszben, mégsem javasolnám senkinek sem itt már a rituális fürdést a külföldi turistának, ugyanis a hamvak mellett a folyóba kerülnek hamvasztás nélkül például a várandós asszonyok, leprások, az öngyilkosok, az öt év alatti gyermekek és a kígyómarásban elhunytak holtteste is. Ez utóbbiak azért, mert állítólag többször megtörtént, hogy az illető a méreg miatt csak tetszhalott volt, és a nagy fájdalom hatására felébredt a tetszhalott állapotból, de akkor már nyilván lángolt a teste.. .Az egyik nadrágomat azonban már ki kellett mosatnom, mert egy-két nap alatt olyan koszos lett a nadrágom Indiában, hogy itthon még csipesszel sem nyúltam volna hozzá. Nem volt kérdéses számomra, hogy a Gangeszben lett kimosva. Nagyon sok minden lehetne írni a városról, talán jobb ha inkább a képek beszélnek most helyettem.

Váránaszi képes galéria:

Gangesz ünnepségről egy saját videó az alábbi linken elérhető: https://youtu.be/Aq6tS5sRNyU (klikk ide)

Szárnáth:

Váránaszitól kb 10 kilométerre található. A buddhisták számára jelentős zarándokhely. Buddha megvilágosodása után itt tartotta első beszédét. Már odaérkezésekor ez a hely egy jelentős tudásközpont volt, kolostorokkal és templomokkal.

Néhány kép: