Bodh-Gaja:
Habár Váránaszitól mindösszesen 250 kilométerre található, az indiai közlekedési viszonyokat tekintve ez mégiscsak nagy távolság. Először nem is terveztem, hogy elmenjek oda, de aztán egyre nagyobb vonzást éreztem, hogy saját szememmel is megtekintsem a buddhisták egyik szent helyét, ahol Buddha megvilágosodott. Eleinte úgy tűnt, hogy nem jön össze ez az út, hiszen az összes "turistairodában", azt mondták, hogy nincsen szabad hely már a vonatokon, illetve egy közeli városból el lehet jutni, de elég drágák voltak a jegyek. Mivel Váránaszit már megnéztem, ezért úgy határoztam, hogy ellátogatok a vasútállomásra. A külföldieknek külön un nemzetközi jegypénztárak vannak a nagyobb városokban, elég szürreális világok. A berendezésük elég elavult, s olyan számítógépeken dolgoznak, amelyeket már 20 évvel ezelőtt láttam utoljára. Ki is van téve a fényképezni tilos tábla. Ugyanakkor a béke és nyugalom szigetei a zsúfolt vasútállomásokon belül. Itt közel egy órás várakozás után kerültem sorra, s legnagyobb meglepetésemre az úriember még talált szabad helyet a másnap délelőtti vonaton s meglepően olcsó áron, igaz egy nappal későbbi visszajövetelre már ő sem talált szabad férőhelyet. Mondtam neki, hogy márpedig én szeretnék visszajönni, mert mennék tovább Nepálba. Semmi gond, ez India, csak szálljon fel a vonatra, végül is csak 4 óra az út - jött a válasz. Azért egy várakozó listás jegyet adott, ami lényegében azt jelentette, ha pár százan visszamondják az utazást, akkor én is utazhattam volna legálisan a vonaton. Így életemben először blicceltem a vonaton, méghozzá Indiában, ezt se gondoltam volna...
Öt órát késett a vonat odafelé, így csak késő délután értem Bodh-Gajaba. De még aznap este elmentem arra a helyre ahol Buddha megvilágosodott. Nagy élmény volt! Csak azok a moszkitók ne lettek volna. Utam során egyedül itt találkoztam velük. Másnap reggel is ide vezetett az első utam, majd a környékbeli templomokat csodáltam meg, illetve megnéztem a világ jelenleg legnagyobb Buddha szobrát.
