Repülés a Himalája felett
Habár csak délelőtt 10 órakor indult a gépem, már hét órakor elindultam taxival a reptérre, mert nyolc óra után úgy beáll a forgalom, hogy órák alatt lehet csak megtenni azt az utat, amit így fél óra alatt megtettünk. Ebben is nagyon hasonlított Nepál Indiára. A hivatalokban és iskolákban kilenc órakor kezdődött az élet.
Internetes foglalásomkor direkt az ablak mellé választottam ülőhelyet, hogy lássam fentről a Himaláját, de sajnos bejelentkezéskor ez nem számított, teljesen máshová kaptam a beszállókártyámat, s nem ablak mellé. Az élet milyen érdekes, várakozás közben egy franci néni teljesen rám telepedett, mesélt minden féléről, s beszálláskor látom, hogy az én eredeti helyemre szóló jegy van a kezében...
Kicsit megijedtem, mikor megláttam a gépünket. Elég idős kis gépnek tűnt. De pont ez lett a számomra az előnye is, gondoltam ha ennyi ideje bizonyít nap, mint nap, akkor tudhat valamit :) Az Indiaiak nem nagyon bízhattak a nepáli biztonsági ellenőrzésben, a szokásos reptéri ellenőrzés után még várt ránk egy ellenőrzés, amit a repülőgép személyzete hajtott végre rögtönzött paravánokat kihelyezve közvetlenül a repülőgép mellett.
Új-Delhi városnézés II
Egyik legnagyobb rácsodálkozásom a világra az út során az az Új-Delhibe való visszaérkezésemkor volt. Amikor több, mint három héttel azelőtt megérkeztem oda Magyarországról, minden olyan idegen volt, ismeretlen. Nem voltak túl szép emlékeim a városról. Most viszont mintha már-már hazaérkeztem volna, valahogy az ember szép lassan alkalmazkodik a környezetéhez, s ami egy ideig furcsa és idegen volt, az szép lassan a sajátjává válik.
Egy délutánom maradt várost nézni, sok helyre eljutottam. S az egyik látnivalótól visszafelé jövet egy 30 kilométeres metróúton még a jógát is tudtam gyakorolni. Na nem önszántamból. Sikerült csúcsidőszakban felszállnom a szerelvényre az egyik végállomáson. De út közben annyira sokan lettek a szerelvényen, hogy én olyan kitekeredett pozíciókat sem előtte sem azóta nem tudtam felvenni, mint akkor a tömeg nyomásának engedve, az hittem, hogy kettétörik a hátam. A metróajtókban rendőrök próbálták botokkal irányítani a tömeget. Annyira nagy a tömeg Indiában, hogy udvariassági szabályokat nem ismernek, ahogy nyílik például a metróajtó, nyomban szállnak is fel az emberek, meg sem várva a leszállókat, hihetetlen...
Az alábbi galéria utcaképeket, a Jama Masjid mecsetről és a Kutub Minár komplexumról (a világ legmagasabb minaretje és a híres vasoszlop is ott található) készült képeket tartalmazza:
