Katmandu

2017 április 2-án vasárnap reggel kimentem a pokharai buszállomásra és felszálltam 8 órakor egy Katmanduba tartó légkondicionált "luxus" buszra.  Előző nap a Himalájáról lefelé jövet gondolkodtam rajta, hogy esetleg még aznap este tovább utazzak e, főleg miután egyik pihenőm során találkoztam egy helyi idegenvezetővel, aki felajánlotta, hogy az ő kisbuszokon még van hely, s elmehetek velük este Katmanduba. Nem is tudom miért, de végül nem tartottam velük. Ezt nem is bántam meg, miután késő délután leszakadt a jégeső. Nem lehetett nagy élmény akkor a szakadékok mellett autókázgatni... Így viszont még este tudtam venni repülőjegyet szerda délelőttre Katmanduból Új-Delhibe, mivel csütörtök reggel már indult vissza a gépem Magyarországra. Az Air India járatát választottam, habár a nepáli légitársaságé olcsóbb volt, de az interneten való foglalás sokkal komplikáltabb volt náluk, meg amúgy is úgy tartják arrafelé, hogy a nepáliak az indiaiak szegény testvére..., jobb a biztonság :) Átszámítva 36 ezerbe forintba került a jegy.

Az út Katmanduig 200 km volt, s pontos összegre nem emlékszem, de nem volt olcsó. Ez kimondottan turistáknak kitalált járat volt. Induláskor hat órára tippelték a menetidőt. Ha nem tartottunk volna a helyi bevett gyakorlatnak megfelelően minden óra döcögés után fél óra pihenőt, talán össze is jöhetett volna... Így viszont már délután négy óra is elmúlt mire leszálltam a buszról.

Minden turista a Thamel negyedbe foglal szállást Katmanduban. Én is oda foglaltam előző éjszaka. Mivel az út elején, mint a bevezetőben írtam, fogalmam se volt, hogy eljutok e Nepálba, ezért ide már semmilyen útikönyvem, térképem nem volt. De gondoltam, majd a hotel neve alapján könnyen útbaigazítás kapok. A nagyon népszerű, ismert hotelek esetében biztos így is lett volna, de az én szállásom nem tartozott ezek közé :) A Thamel egy kis negyed Katmandun belül, szűk utcákkal. Autó be sem tud menni oda, ugyanakkor nagyon sok a robogó. Lényegében minden épület hotelként üzemel, van hogy egy épületen belül két-három hotel is van. Név alapján senkinek fogalma se volt hol lehet az én hotelem. Az egyik üzletben voltak olyan kedvesek és megkeresték nekem interneten a hotelhez tartozó utca nevet. Mobilinternet és térkép nélkül így is kalandos volt megtalálni azt a kis sikátorszerűséget, ahol a szállásom volt. Szerencsére Nepálban is mindenhol van internet a szállásokon, így megérkezésem után az volt az első, hogy letöltöttem a maps.me programot... Amúgy a Thamel egy szórakozó negyed, szerintem inkább a Nepáliaknak lehet érdekes megnézni egy ilyen helyet, nem pedig a külföldieknek. Annyira nyugatias hely, sok turistával, hogy itt már rendes élelmiszerboltok is voltak, ahova be lehetett menni körbe nézni mi van a polcokon, nem pedig kis garázsok. Olyanok, mint itthon egy kicsi, na jó, mini ABC-k.

Megérkezésem estéjén körbe néztem a Thamelben. A következő két napra jutott bőven látnivaló. Azt tudni kell, hogy 2015 áprilisában egy igen nagy erejű földrengés volt, ami a műemlékeket sem kímélte, sok épület leomlott, azok helyreállítása folyamatban van, és talán pont ezért, de a belépők nagy drágák. Sok a turista, nagyon felkapott hely jelenleg Nepál.

Voltam a Pashupatinath templomnál, ahol a halottégetések is vannak. Magába a templomba külföldi nem mehet be. Egyébként elég drága, de csak a hely egyik oldalán szednek belépőt, a másik oldalról elvileg be lehet menni ingyen is... (Én vettem belépőjegyet)

 Baudhanáth Sztúpa és környéke is érdekes hely. Nagyon jelentős tibeti kolónia él Nepálban. A világ egyik legnagyobb sztúpája. Illik az óramutató járásával megegyező irányban körbejárni, a buddhista hagyományok szerint háromszor. Körülbelül 11 km-re van a központtól. Odafelé gyalog mentem a Pashupatinath templomot útba ejtve, visszafelé taxival. Időben nem volt rövidebb, mert csúcsforgalom volt és nagy dugó, de pihentetőbb :) Amikor bementem nem ült kint jegyárusító, de amikor kifelé jöttem, akkor igen.

Híres látnivaló a Swayambhunath templom, avagy a majmok temploma, ahova 365 lépcsőfok vezet fel. A majmok ott szabadon élnek, nagyon jó a kilátás a városra. És ne feledkezzünk meg a Durbar térről sem, ahol az egykori királyi palotakomplexum található. Sajnos az említett földrengés óta csupán visszfénye egykori önmagának. A nepáliak ingyen mehetnek be, tömegek mennek keresztül a téren minden pillanatban, a külföldieket próbálják "elkapni" és nem kevés pénzt kérni a bemenetért. Az ezekről készült fotók és néhány utca kép az alábbi képre kattintva érhetőek el:

Bhaktapur szintén egy régi királyi központ volt. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a Katmandui. Helyi busszal mentem oda, ha jól emlékszem a száz forintot sem érte el az útiköltség, viszont kalandos és közel egy órás út volt a 12km. A belépő nagyon-nagyon drága, 5.000 forint volt. Hangulatos hely, nekem tetszett. Képek az alábbi galériában találhatók:

És egy rövid videó ide kattintva érhető el